FŐOLDAL | HÍREK, ESEMÉNYEK | RÓLUNK ÍRTÁK | KÖNYVEK | A KIADÓRÓL | SZERZŐINK | KAPCSOLAT
2018. december 16., vasárnap

Rólunk írták


2017-05-10

Ismét terítéken az Ybl összes 

Halász Csilla, Őrfi József és Viczián Zsófia Ybl összesének második, javított kiadását március 25-én este mutatták be a Barabás Villában. A szerzők személyes vallomásokban emlékeztek vissza a könyv születésére. A rendezvényen kérdezz-felelek formában elhangzott beszámolókból kivonatot készítettünk.

Mi a kötet sikerének titka?
A terjesztésben sokat segített Ybl Miklós 200. születésnapja alkalmából meghirdetett emlékév. Ybllel divat lett foglalkozni. Mivel hírneve túlnőtte az építészettörténet-oktatás elit szakmai kereteit, a könyvnek is sokszínűbb a célközönsége. A tudományos és műszaki igényesség mellett fontos szempontként jelent meg újfent az esztétika, a befogadhatóság és fogyaszthatóság. Ennek a szándéknak köszönhető a kötet tagoltsága, útikönyv-szerű felépítése, valamint az épületek látványos és jó érzékkel elkészített fotódokumentációja, amely Timár Sárának köszönhető. Mindez nem lett volna lehetséges, ha a szerzők megmaradnak a terv- és könyvtári kutatásnál. A kötetbe a közel egy évig tartó országjárás élményei is beépültek.

Melyek voltak a könyvkészítés meghatározó élményei?
A kötet – amint címe is mutatja – 52 településről, 113 épületet mutat be. Ybl teljes monográfiája 333 nap alatt készült el. Az összefoglalt anyag mennyiségéhez és a feldolgozás minőségéhez képest – szerzői tapasztalattal – csekély idő néhány kivételes eseménynek és szerencsés együttállásnak is köszönhető, vagyis a „jó helyen jó időben” esete. A Kárpát-medence bejárásakor közelebb a célt a helyiekből még ki nem halt segítőkészség, de ugyanilyen fontos voltak a vidéki emberek elbeszélései, mivel olykor ezekből lehetett igazán rekonstruálni az épületek történetét. De mindez megfordítva is igaz.

Az épületek a korabeli Magyarország társadalmáról, a megrendelők felfogásáról árulkodtak. A 19. század életmódja köszön vissza a bérházak léptékén, tagolásán, a lépcsők és bejáratok pozícióján, valamint a részletek hangsúlyozottságán. Ybl házai mégsem adnak egyértelmű korrajzot. A mester mindenütt komfortosabbat, ízlésesebbet akart adni az elfogadottnál, vagy egyszerűen meg akarta haladni a kor átlagos életminőségét. Több, azóta ismételt formai- és funkcionális megoldást dolgozott ki, amelyek mintává váltak a kor építői számára. Ybl eltökéltségét mi sem illusztrálja jobban annál a tucatnyi, romokban ránk maradt vidéki építménynél, amelyekből világosan, akár tervrajzok nélkül is rekonstruálható az építészeti koncepció.

Milyen kép él bennünk Yblről?
Már-már közhelyszámba megy, hogy a mester példát állított korának. Százszámra követték és másolták módszereit a kortársak. Levéltári adatokból és korabeli újságcikkekből azonban kiderül néhány adalék. Ybl rendkívüli igényessége, precizitása például, ami alapján egy már-már munkamániás ember alakja rajzolódik ki. Nem csoda, hiszen köztudomású, hogy a mester minden feladatot elvállalt. A legnagyobbakat, mint a budavári palota átépítési terve (az ő terveiből táplálkozott később Hauszmann), és a legkisebbeket is, mint a pesti korzó Petőfi szobrának posztamense. Bár a Szent István-bazilikán végzett munkája során műszaki pontossága utánozhatatlan – szinte napra megjósolta, mikor fog beomlani a Hild József által elkészített kupola – e mérnöki szakértelem mellett érzékenyen kezelte az osztályrészéül jutott társadalmi felelősséget is. A vártnál sokkal lassabban és nehézkesebben felépülő nemzeti katedrális megbízását főként azért vállalta, mert saját szívén viselte a fővároson esett „szenvedésben dús” sebet.

Az egységes nemzetté formálódó Magyarország számára szimbolikus építészeti megnyilvánulások miatt Ybl Miklóst árgus szemekkel követte a korabeli sajtó. A mester minden tollvonásának médiaértéke volt – nevezhetnénk őt akár az első magyar sztárépítésznek is, ha azóta nem romlott volna drasztikusan e mesterség és művészeti ág társadalmi renoméja. Ne ámítsuk magunkat. Ma már senkit sem izgat az építészet, hacsak nem szakmabeli, de Ybl korában ez még másképp volt. 1880-ban még izgalomba tudta hozta a pesti polgárokat, hogy Ferenc József császár bécsi udvarába hívatta a magyar építőmestert a budavári palota terveiről egyeztetni. Ybl nemzetközi hírneve a Várkert-kioszk és bazár épületének köszönhető, no meg a maradandó pillanatok iránti kivételes érzékének: a kamerák előtt műgonddal beállított, közkézen forgó portrék ugyancsak részét képezik az építész életművének.

Milyen a kötet fogadtatása?
Egész építészgenerációk nőttek fel Ybl különösebb méltatása nélkül, holott munkásságának jelentősége a francia Charles Garnier-jével és a német Gottfried Semperével vetekszik – hangzott el a kerekasztalnál. Itthon nem becsüljük, nem értékeljük eléggé, hogy történelmünk egy ilyen építészzsenivel büszkélkedhet. A könyv elkészülése előtt még rendes nyilvántartás sem létezett Ybl alkotásairól. Számos esetben vitatott a tervező kiléte, és csak a jellemző kézjegyekből következtethetünk a mesterre. A kiadvány éppen ezért többszörösen hiánypótló. A kötet készítői mosolyogva emlékeznek vissza Ráday Mihály gratulációjára, amelyben a művészettörténész, városvédő és aranytollas újságíró „irigykedve” vette tudomásul, hogy a nem az ő neve szerepel szerzőként a borítón.

A könyvajánlóból

Ybl Miklósról már életében is azt mondták kortársai: mind az épületek számát, mind azok művészi megvalósítását tekintve nincs magyar építész, aki képes lenne őt valaha is túlszárnyalni. Mert a közhiedelemmel ellentétben Ybl nem fővárosi építész; megalkotta ugyan az Operaházat, a Vámházat, a Várkert bazárt, sok pompás fővárosi palotát, középületet, bérházat és az ő tervei szerint valósult meg (már halála után) a királyi palota bővítése is, de szerte az országban hatalmas életművet hagyott hátra: kastélyokat, templomokat, mauzóleumokat tervezett. A szerzők a főváros kilenc kerületében és az ország 51 másik településén felkeresték a XIX. századi ünnepelt sztárépítész alkotásait. Kalandos útjukon, melyről a kötetben élményszerűen számolnak be, 113 épületet és 11 egyéb építményt fényképeztek le, hogy beszámolhassanak arról, milyen állapotban vannak az építészzseni ma is álló alkotásai. Sokszor úttalan utakon jártak, bokáig gázoltak sárban és agyagban, hogy Ybl minden munkájához eljussanak, s előfordult, hogy kalandos módon jutottak be egy-egy helyszínre, hogy minden épületet lefotózzanak.

Az 59 éven át alkotó kivételes tehetségű művész jelentős szerepet játszott a XIX. századi Budapest ma is felfoghatatlanul szédületes ütemű építkezéseiben, az egész korabeli Magyarország ízlésének formálásában. Erről és a korszak hihetetlenül pezsgő kulturális életéről is élményszerűen, olvasmányos formában számolnak be az építész, történész, sajtótörténész szerzők, valamint a fotográfus, akinek több mint 300 színes felvétele látható Ybl épületeiről. A kötet segítségével nem csak egy kivételes életművel ismerkedhetnek meg az olvasók, hanem a korral, amelyben a művészként számon tartott Ybl alkotott, és az emberrel, aki lakta az épületeit.

Aki meg akarja ismerni Magyarországot, vegye a kezébe ezt az útikönyvként is használható, térképekkel felszerelt színes, képes albumot, kerekedjen fel, és járja be a Felvidéktől Arad megyéig, Szatmártól Drávafokig azokat a településeket, amelyeken az egyik legnagyobb magyar építész, Ybl Mikós munkái ma is állnak.

tervlap.huhttps://tervlap.hu/cikk/show/id/3463