FŐOLDAL | HÍREK, ESEMÉNYEK | RÓLUNK ÍRTÁK | KÖNYVEK | A KIADÓRÓL | SZERZŐINK | KAPCSOLAT
2018. október 21., vasárnap

Rólunk írták


2017-06-05

Lechnerrel Pozsonytól Zomborig

A nemrég megjelent Lechner-album azért izgalmas, mert új tudományos eredményeket is közöl, és több épületről kideríti, hogy tévesen tulajdonították Lechnernek. Ráadásul úgy veszi sorra a mester minden épületét, hogy a mai állapotukról is beszámol. A szerzők Pozsonytól Kolozsváron és Nagybecskereken át Zomborig követték az építesz útját.

Márpedig egy nemzeti művészet kialakulása elkerülhetetlen egy nép számára, ha az a többi népek világversenyé-ben elsüllyedni nem akar – írja Lechner Ödön az Önéletrajzi vázlatában. És nem maradt csak gondolat vagy ábránd, hanem a tettek mezejére lépett, és a magyar szecesszió egyik atyja lett. De mindez nemcsak a XIX. század végi nemzeti felhevülés volt, hiszen az új technikai lehetőségeknek új formákra volt szükségük, már csak merész építészek kellettek, hogy kitalálják az épületeket. Lechner a magyarosnak, népiesnek, keletiesnek nevezett motívumait főleg díszítésre használta, és az olyan épületeivel, mint a Postatakarék Bank vagy az Iparművészeti Múzeum, eljutott a képzelet határáig.

Könyvmolyoknak vagy Lechner-rajongóknak ínyencség ez a jól szerkesztett és szép könyv. És bizony kifoghat rajtunk Lechner, mert a könyvet lapozgatva észrevettem, hogy egy budapesti épület, amelyet mindig megcsodáltam, bizony az ő műve, pedig a stílusa alapján sohasem jutott volna eszembe hozzá kötni.
Éppen ezért közöl sok újdonságot a könyv.

A szerzők elmentek az épületekbe, dokumentálták a jelenlegi állapotukat, levéltáraztak és sok korábbi monográfia hibáit javították ki. Kutakodás közben kiderült, hogy a Lechner-téma korántsem lezárt ügy, mert tele van ellentmondásokkal, bizonytalanságokkal és tévedésekkel. Ebben a kötetben azonosítják először a két zombori iskolát, aláírt Pártos–Lechner-rajzok alapján, de olyan épületekről is kiderítik, hogy nem Lechner munkái, amelyeket eddig neki tulajdonítottak. A szerzők ráakadtak Lechner által szignált eddig ismeretlen tervekre is olyan művekről, amelyekről eddig dokumentumok hiányában bizonytalanul nyilatkozott a szakirodalom. Olyan elpusztult Lechner-műről is találtak képet, amelyet eddig egyetlen róla szóló, huszadik századi monográfiában sem tudtak megmutatni.
Lechner öntörvényű, eredeti formanyelve világszerte bámulatba ejti a szakértőket is, érdekes volt olvasni, hogy a Váci utcai Thonet-ház, amelyet 1888/89-ben építettek, azért különleges, mert annyi ,,színes és bizarr elem ekkor Antoni Gaudí épületein figyelhető meg, azzal a különbséggel, hogy Lechnernél a plasztikai elemek nagyobb szerepet kaptak”.

A kötetben szó van Lechner családjáról, pályakezdéséről, a kezdeti kísérletezéséről – a neoreneszánsszal –, majd fejezetekre bontva mutatják be a különböző típusú épületeit: a bérházakat, a közigazgatási palotákat, kastélyokat és villákat, iskolákat, templomokat és részletes leírásokat, művészettörténeti kitérőket is olvashatunk Lechner és a Zsolnay-gyár kapcsolatáról. Mindezt úgy, hogy korrajzot is kaphatunk a gazdasági, kulturális és építészeti vonatkozásokról.
Sajnos olyan képeket is láthatunk, amelyeken romosak a házak, vagy a tulajdonosok, kezelők egy kis gyakor­latiasság miatt csúnya hozzátoldásokkal vagy beépítésekkel rontanak az épületek szépségén és eredetiségén.

Kevesen tudják, hogy Lechner Ödön életművét 2008-ban Magyarország az UNESCO világörökség-várományosi listájára helyezte. A listára azok az elemek kerülnek, amelyeket egy állam később jelölni kíván világörökségi helyszín gyanánt – persze ha a szervezeten belül van elég lobbiereje hozzá. Jó volna, ha valóban világörökséggé válhatna.

Lechner összes – 12 település, 36 épület. Halász Csilla–Ludmann Mihály–Viczián Zsófia. Látóhatár Kiadó, 2017.

magyaridok.hu