FŐOLDAL | HÍREK, ESEMÉNYEK | RÓLUNK ÍRTÁK | KÖNYVEK | A KIADÓRÓL | SZERZŐINK | KAPCSOLAT
2019. május 26., vasárnap

Rólunk írták


2018-12-15

Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840-1989

A magyar fotózás és a leghíresebb magyar fotósok történetének átfogó, csodálatos fényképekkel illusztrált bemutatása.

A könyv alapvetően a legfontosabb magyar fotósok életrajzát tartalmazza, és az életrajzokon keresztül átfogó képet ad a magyar fotótörténetről. A társadalmi helyzet, a fényképész technológia aktuális lehetőségei és az egyén életútja együttesen helyezik kontextusba az alkotók életművét, a fényképeket, amelyek így tökélesen érthetőek és átélhetőek. Mert, ami a könyv másik legnagyobb érdeme: a legfontosabb fényképeket a kötet közli is. A Petőfi Sándorról készült dagerrotípia, Ady Endre és Móricz Zsigmond portréi, A milicista halála és így tovább, a kötet csodálatos fényképek tárháza.

Már a könyv elején kiderül, hogy a fényképészet technológiai újdonságai mindig gyorsan eljutottak Magyarországra is. Kezdetben főleg portrék készültek, amelyekhez az alkalomhoz illően elegánsak felöltözött modelleknek hosszú ideig egy helyben kellett maradniuk. De az első világháborúban már háborús fotósunk is volt, aki azonban Capával ellentétben még nem a frontvonalban, hanem a katonai táborokban fényképezett. Kiváló fotósok örökítették meg a XIX. századi Erdélyt, illetve Budapest XX. század eleji fejlődését, a két világháború közötti polgári időszakban pedig írók, színészek portréi tettek híressé fényképészeket.

Érzékeny fotósok mutatták be a vidéki Magyarországot, mások pedig absztrakt művészi alkotásokat hoztak létre fényképezőgéppel. A fotó a valóságot tükrözze vagy hasonlítson inkább egy festményre? A kötet kiválóan helyezi kontextusba Máté Olga festményszerű fotóit és Balogh Rudolf magyaros szociofotóit egyaránt.

Feltűnő a kontraszt, hogy amíg az első fejezetek résztvevői közül sokan tanulták ki a fényképészetet külföldön, később hazatértek és Magyarországon dolgoztak tovább. A későbbi fejezetek hősei viszont, bár Magyarországon ismerkedtek meg a fotózással, később külföldre menekültek és ott váltak híressé: André Kertész, Robert Capa, Brassai, Munkácsi Márton, a kötet az ő életrajzukat és leghíresebb fotóikat is közli. Akik viszont itthon maradtak, a második világháború után igazolványképeket készítettek vagy a bölcs vezetőket fényképezték. De még ilyenkor is voltak, akik meg tudták mutatni a rendszer valódi vonásait: döbbenetesek Kálmán Kata, Escher Károly vagy Korniss Péter szocifotói.

A szerző a 80-as évek eleji underground művészekig jut el a kötetben (tőlük is nagyon érdekes fotókat közölve), mondván, hogy a későbbiek életművét még korai lenne értékelni. De így is nagyszerű a kötet, ami az életrajzokból kiindulva egyszerre mutatja be a fotózás technikai fejlődését, a társadalmi változásokat és a műfaji sokszínűséget, mindezt érzékenyen, alapos szaktudással felvértezve, csodálatos fotókkal illusztrálva – kiváló könyv, maradandó érték.

Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840-1989
Látóhatár Kiadó, 2018.

Szatmári Péter 

olvaslak.hu