Megindító vallomásokat tart kezében az olvasó. A megszólalók valamennyien az 1956-os forradalom után menekültek el Magyarországról, és Belgiumban telepedtek le. A címben szereplő ’kettős kötés’ kitűnően kifejezi azt, hogy érzéseik ma is többirányúak: kötődnek hazájukhoz, nemzetükhöz, melyet egy bizonyos élethelyzetben és a forradalom utáni idők fenyegetettségében el kellett hagyniuk, de kötődnek ahhoz az országhoz is, melyben végül otthonra leltek.
Talán paradox a helyzet, és joggal felmerül az olvasóban is a kérdés: lehet-e két hazához kötődni, két nyelvet a sajátunkként beszélni, elszakadnak-e végleg a régi kötelékek, átírja-e őket a jelen. A kérdésekre a megszólaló egykori belgiumi menekültek érdemi választ adnak.
Albert Enikő 15 interjúalanya közül a legtöbben csak időlegesen akarták elhagyni Magyarországot, és úgy gondolták, hogy majd ha megváltozik a politikai helyzet, visszatérnek. Ám időközben Belgium több szálon is otthonukká vált. Minden történet egyedi, hiszen az interjúalanyok mesélnek családjukról, az ’56-os események után kialakult helyzetükről, menekülésükről és Belgiumba érkezésükről. Arról is beszámolnak, hogy a hazát elhagyva mi okozott számukra igazi nehézséget, és megtalálták-e számításukat az új környezetükben. A beszélgetésekből kiderül, hogy alkat kérdése is, ki hogyan élte meg a távozást. Van olyan megszólaló, aki a menekülést azért dolgozta fel könnyen, mert családja közben ismét egymásra talált. Más nehéz szívvel emlékszik vissza a múltra, amikor még a szülei temetésére sem tudott haza jönni. A hazaszeretet kapcsán pedig egyikük maga vallja be: két fél haza soha nem tud egy egészet kiadni.
