Izzó, gyötrő, kétségekkel teli, mámoros vagy rajongó. A szerelemnek számtalan arca van. Próbálták már filozófusok, természettudósok, pszichológusok is megfejteni mibenlétét, de máig nem jutottak egységes álláspontra. Egyedül költőink azok, akik közelebb visznek bennünket a titokhoz, miközben a magyar nyelv gazdag eszközeivel a lehető legtisztábban szólnak a szerelemről.
Ezzel a karcsú kötettel a magyar szerelmi líra egy sajátos válogatását tartja kezében az olvasó. A 80 vers sorrendjét ugyanis a szerelem íve határozta meg a közelítéstől a beteljesülésig. Míg a könyv elején a költők vágyaiknak adnak hangot, feltárják érzéseiket, elevenükbe vágó, elsöprő vonzalmukról beszélnek, addig a folytatásban a beteljesülés, az önátadás és összetartozás, a biztonság öröméről szólnak. Hiszen a szerelem oltalmazó világa megóv a külvilággal szemben, s ezt költőinknél szebben senki nem tudja elmondani.
Csokonai Vitéz Mihálytól Petőfi Sándoron vagy József Attilán át Pilinszky Jánosig valamennyi vers vallomás, melyben a költő egyes szám első személyben szólítja meg szerelmét. Hol kétségbeesetten, hol reménykedve, máskor boldogan, derűsen, olykor gyermekien ujjongva. Mindannyiunk által megélt érzések egyedülállóan szép és őszinte megfogalmazásai ezek a versek.
A szerelemben sok a játék. Mi is javaslunk egyet az olvasónak. Szívecskés bögre helyett lepje meg ezzel a kötettel kedvesét. S minden este, miután elcsendesedtek, olvassanak fel egymásnak egy verset a kötetből. Ez a felolvasás – egy idő után észreveszik majd – a költők szaván keresztül vallomássá válik, ami táplálja, gondozza, erősíti a szerelmet. Ráadásul mire az összeállítás végére érnek, gazdagabbak lesznek azzal az egyedülálló világgal, amelyet magyar szerelmi lírának nevezünk.
