Rendkívül szép és igényes felvételek alkotják ennek a hiánypótló albumnak az anyagát, mely a magyar fotó 150 esztendejét fogja át.
Péntek Orsolya a műfaj hazai históriáját a kezdetektől, vagyis 1840-től 1989-ig dolgozta fel. Bemutatja az egyes korszakok ismert fényképészeit, munkáikat, melyeken keresztül feltárul a társadalom, kultúra, és természetesen magáról a fényképészetről, a technikai eszköztár fejlődési állomásairól is bőséges ismeretanyaghoz jutunk.
A másfélszáz esztendőnél alig idősebb fotográfia érthetően kevesebb hagyatékot kínál, mégis nagyon gazdag és átfogó lett az összeállítás. A fotótörténeti kincsek között számos korai portrét találnak, de olyan különleges felvétel is helyet kapott, mint a Petőfi Sándorról készült egyetlen dagerrotípia, megjelenik a XIX. századi Erdély, a századfordulós Budapest, felvételeket láthatnak az I. világháború katonai táborairól, a két világháború közti polgári Magyarországról, de kávéházakról, neves művészekről is.
Az olvasó a könyvet lapozgatva rácsodálkozhat arra, hogy a fotózás története nem esett egybe a fotóművészet kialakulásának kezdetével. Ez utóbbi ugyanis jó fél évszázaddal később született meg. A fotográfia a kezdetekben elsősorban alkalmazott műfaj volt, a fotósok pedig főleg portrék késztésére specializálódtak, persze készültek utcaképek, látképek, műteremben fotózott statikus jelenetek is.
Az albumban megidézett fotósok között olyan nagy neveket találunk, mint Robert Capa, André Kertész, Moholy-Nagy László, Lucien Hevré, Munkácsi Márton, vagy az itthon hírnevet szerzett Mai Manó, Pécsi József, Máté Olga, Székely Aladár. Megismerheti az olvasó a 70-es 80-as évek világát, amit a fotográfia egyik megújuló korszakának is neveznek, tele izgalmas kísérletezésekkel.
Az igényes kivitelezésű, 300 fotót tartalmazó könyvet azoknak ajánljuk, akik szeretik a kultúrtörténetet, kíváncsiak arra, hogy milyen utat járt be a fotográfia hazánkban, s nem utolsó sorban esztétikai élményre vágynak, ami ezen album lapozgatása közben garantált.
